Kellemes, napsütéses őszi napon tőrtént,amikor a faluból már elmentek a gólyák és megérkeztek a toborzók.
A főtéren felsorakoztatták a falu legényeit, közöttük volt Lőrinc is, akinek olyan volt a lába, mint totóban a döntetlen, ráadásul kancsal is volt. Na, a toborzók nem sokat teketoriáztak, mnden legényt besoroztak,kivétel nélkül, közöttük Lőrincet is.
-No,Lőrinc! -szólt az örmester, magát besorojjuk a lovassághó!
- Há én még lovasság nem vóótam, -morfondirozott Lőrinc, -de majcsak lesz valahogyan.
Kivittek egy nagy térre, hát ottan láttam ám,a rengeteg lovasságot, annyit,mint égen a csillag!
Há ahogy ott nézgelődtünk, egyszer csak az örmester elkiáltotta magát:
-Embörök! Lura!
-Há én nem tudta mit köő csinyáni?
-Egyszercsak ekapott két markos legíny, oszt fődobtak egy lura, de bezzeg én a másik oldalon leestem.
Ezt még kétszer-háromszor megcsinyáták velem, de bion a luu lehánt, utoljára mög én hánytam le a lovat! mikor az örmester üvőlteni kezdett:
-Lőrinc, maga marha! Há igy magábu sosenemlesz lovasság! Én magát besorolom a lópucerájokhó!
-Há én még lópucerájok sose voótam,--morfondírozott Lőrinc, -de há majcsak lesz valahogy.
Bevezettek egy nagy istálóba. Háááá lássatok csudát! Ott vótak a lovak.
-Na Lőrinc,maga marha! -üvőltött az örmester. -Ezentul az lesz a dóóga, hogy megeteti és megitatja a lovakat! Ott a széna,ott a vizcsap meg a vödör! Fogja a vödröt,oszt horgyon nekik vizet az itatóba!
Ekeztem horganyi a vizet, de mire a második vödörre vittem, a lovak kiitták. Arra gondutam, ez igy nagyon szaporátlan lesz! Talátam egy gumislagot, az főszeretem a csapra. Bedugtam a csövet az első ló szájába. Szomjas lehetett a ló nagyon,mer rettenetesenivott! Már csak ugy dagadt a hasa, de a ló még mindig ivott!
Már dülledtek a szemei, de csak ivott!
Erre gyütt megen azőrmester!
-Lőrinc,maga marha! Tönkreteszi a kincstár vagyonát! Há maga még lópucerájnak se való,maga baromállat! Magas puposteve!
-Vakarta a fejét az örmester,ott is ahun nem viszketett. Ez nála a gondolkodás jele volt. Eccerre, felvillant a szeme, mint éjsötétjében a zseblámpa!
-No Lőrinc,maga marha! Ostoba puposteve! Megpróbálok magábu embört faragni! Besorozom kendet a zeppelineskhő!
-Há, én még zeppelinesek nem vótam,de há majd csak lesz valahogy!
Az őrmester elüvőltötte magát: Irány a zeppelintér! Utánam lépés indujj!
No,mentünk. kiértünk egy nagy rétre, a vót a zeppelintér. Ott át egy hatalmas zeppelin. Az őrmester megint üvőltött:
-Bakák, beszállás!
Engem elkapott két markos legény,oszt bedobtak a zeppelinekbe.
Egyszercsak, ekeztünk emelkedni, egyre magasabbra. Igen ám,de a zeppelinek elkezdett ereszkedni,mire az őrmester üvőltött:
-Mindenféle lim-lomot kihányni! Engöm mög ekapott két markos legény oszt kidobtak a zeppelinekbül. Éppeg egy nagy dinnyefőd fölött vótunk! Az embörök felnéztek, és most ők kezdtek üvőlteni:
--EMBEREK! ASSZONYOK! Vigyék a dinnyét! Gyün a LŐRINC, oszt BELEPISÁL!!!
Há ahogy ott nézgelődtünk, egyszer csak az örmester elkiáltotta magát:
-Embörök! Lura!
-Há én nem tudta mit köő csinyáni?
-Egyszercsak ekapott két markos legíny, oszt fődobtak egy lura, de bezzeg én a másik oldalon leestem.
Ezt még kétszer-háromszor megcsinyáták velem, de bion a luu lehánt, utoljára mög én hánytam le a lovat! mikor az örmester üvőlteni kezdett:
-Lőrinc, maga marha! Há igy magábu sosenemlesz lovasság! Én magát besorolom a lópucerájokhó!
-Há én még lópucerájok sose voótam,--morfondírozott Lőrinc, -de há majcsak lesz valahogy.
Bevezettek egy nagy istálóba. Háááá lássatok csudát! Ott vótak a lovak.
-Na Lőrinc,maga marha! -üvőltött az örmester. -Ezentul az lesz a dóóga, hogy megeteti és megitatja a lovakat! Ott a széna,ott a vizcsap meg a vödör! Fogja a vödröt,oszt horgyon nekik vizet az itatóba!
Ekeztem horganyi a vizet, de mire a második vödörre vittem, a lovak kiitták. Arra gondutam, ez igy nagyon szaporátlan lesz! Talátam egy gumislagot, az főszeretem a csapra. Bedugtam a csövet az első ló szájába. Szomjas lehetett a ló nagyon,mer rettenetesenivott! Már csak ugy dagadt a hasa, de a ló még mindig ivott!
Már dülledtek a szemei, de csak ivott!
Erre gyütt megen azőrmester!
-Lőrinc,maga marha! Tönkreteszi a kincstár vagyonát! Há maga még lópucerájnak se való,maga baromállat! Magas puposteve!
-Vakarta a fejét az örmester,ott is ahun nem viszketett. Ez nála a gondolkodás jele volt. Eccerre, felvillant a szeme, mint éjsötétjében a zseblámpa!
-No Lőrinc,maga marha! Ostoba puposteve! Megpróbálok magábu embört faragni! Besorozom kendet a zeppelineskhő!
-Há, én még zeppelinesek nem vótam,de há majd csak lesz valahogy!
Az őrmester elüvőltötte magát: Irány a zeppelintér! Utánam lépés indujj!
No,mentünk. kiértünk egy nagy rétre, a vót a zeppelintér. Ott át egy hatalmas zeppelin. Az őrmester megint üvőltött:
-Bakák, beszállás!
Engem elkapott két markos legény,oszt bedobtak a zeppelinekbe.
Egyszercsak, ekeztünk emelkedni, egyre magasabbra. Igen ám,de a zeppelinek elkezdett ereszkedni,mire az őrmester üvőltött:
-Mindenféle lim-lomot kihányni! Engöm mög ekapott két markos legény oszt kidobtak a zeppelinekbül. Éppeg egy nagy dinnyefőd fölött vótunk! Az embörök felnéztek, és most ők kezdtek üvőlteni:
--EMBEREK! ASSZONYOK! Vigyék a dinnyét! Gyün a LŐRINC, oszt BELEPISÁL!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése